Reggel háromnegyed hét. Anyám berontott a szobámba. Először az íróasztalhoz ment, elkezdte kapirgálni a gyetyatartóról a viaszt, kézzel nem sikerült neki, kihúzta a fiókot, kivette az ollómat, annak a hegyével folytatta tovább. Amikor végzett, lerakta az ollót az asztalra, a ruhásszekrényhez lépett. Kinyitotta az ajtaját, kotorászott. Közben olyasmiket mormolt félhangosan, hogy "ez is szennyes, meg az is", "na ezt most mostam ki, erre ideteszi" vagy "még jó hogy megvettem, soha nem hordja."
↧